John Marston a legnagyobb király

Undead Nightmare PS3

Az igazat megvallva van egy csomó játékom betárazva csendesebb esti órákat játszva, hogy pörgessem a PS3-ban őket, de a Killzone 3 (előtte Battlefield BC2, azelőtt meg MW2) multija olyan keményen addiktív cucc, nehezen tudom elképzelni mikor akad még mondjuk 40-50 órám befejezni a Dragon Age Originst mondjuk. Szelektálva hát a lehetőségeket, elhatároztam, hogy az augusztus hónapot az L.A Noire befejezése után két Rockstar Games adósággal fogom tölteni. Szégyen és gyalázat, se a GTA IV. se, a Red Dead Redemption nincs befejezve részemről. Nem beszélve az Undead Nightmare-ről, amit még el sem indítottam.

Mindegy, ma este gyakorlatilag a sztori módot asszem befejeztem az RDR-ben, de döbbenetes, hogy mekkora jó játék ez. Három hónap után elővéve másodperceket 9 éves gyereket csinál belőlem. Mert a RDR-t úgy imádom, hogy részemről 10 évesen befejeztem a vadnyugatosdit. Emlékszem, hogy az első könyv, amivel szenvedtem a Nagy Indiánykönyv volt. Kibaszottul meguntam a végére és azt mondtam, hogy soha többet vadnyugat (na jó az Észak-Nyugati átjáró kurva jó volt 6-7 évvel később).

Red Dead Redemption - Hangulatból csillagos ötös

Nem mondom, hogy nincs inkonzisztencia a játékban, vagy helyenként nem lennének kicsit az eventek kiszámíthatóak és megunhatóak az anyagban, de a John Marston történetéhez rajzolt világ annyira kurva jól van megcsinálva, hogy ha maga a játékmenet is nem is, a medvevadászat vagy csak szimpla terepbejárás annyira hangulatosra sikeredtek, hogy három hónap után ismét elővéve a játékot, ismét leesett az állam. 

És akkor még Niko Bellic történetéről még nem is beszéltem, bár be kell valljam, hogy valami rendkívül idegesítő küldetéseknek hagytam abba, már vagy bő fél éve és emlékszem, hogy nem váltunk el szépen egymástól. 

Azt hiszem, mielőtt átnyargalnék arra, még megnézem az Undead Nightmaret, amiről eddig kivétel nélkül csak frankókat hallottam. 

Undead Nightmare - Szerintem itt sem lesz hiba